Gondolatkísérlet

Rókafarka, mamutcsontja [+]

2009. március 6. 13:48 / GK

Alapjába véve nem szeretem a telet. De a hó, az állandó meghűlés és az idegesítő csúszkálás csak egy dolog. A másik, ami ilyenkor bosszant, sőt alkalomadtán visszataszít, a bizonyos fazonú téli ruhák kimeríthetetlen kollekciója. Itt kimondottan a szőrmekabátokra gondolok. Nem vagyok megszállott állatvédő, de ezt az egyet szeretném kiirtani a civilizációból.

Az állatokkal az emberiség kapcsolata mindig is olyan volt, hogy mi barátkoztunk velük, vadásztunk rájuk, vagy valami, végül azonban ők szívtak. Vagy megettük őket, vagy sátrat csináltunk belőlük, vagy beléjük öltöztünk. Az evéssel semmi baj, mert az szükséges az életben maradáshoz. A vegetáriánusok most nem számítanak, mert ők nem normálisak (értsd jól). Arról szerencsére a technikai fejlődésnek és az eltérő igényeknek hála leszoktunk, hogy szegény állatokból építsünk valamit. Csak régi történelemkönyvekben láttam képeket arról, hogy mamut csontokból és mamut bőrből készít magának valaki házat. Marad az utolsó, ami sokszor felbosszant. Mert az "természetes", hogy mi is azt hordjuk magunkon, amit egy állat már egyszer viselt. Nekem is van bőrcipőm, láttam már szép bőrkabátot (bár ez inkább az elfogadható, és az elutasítandó kategóriák között van).

Nagy különbség az őskorral szemben ott van, hogy míg a régiek azért hordtak bundát, mert fáztak, és nem volt más, addig a mai ember pusztán divatból, hivalkodásból teszi ezt. Ennyi pénzért nem hiszem, hogy ne lehetne kapni egy tisztességes szövetkabátot! Továbbá régen azt az állatot vették föl, amit megettek. Semmi gond. Manapság kimondottan a bundájáért vadásszák, illetve tenyésztik szegény teremtéseket, ami undorító. Nem, ez nem ugyan az, mint fölnevelni egy rakás tehenet, néha megfejni őket, majd levágni és megenni. Csak azért fölnevelni sok kis vacak állatkát, hogy utána megnyúzzák és a gazdag nímandokra adják őket, becstelenség.

Eddig a tényeket írtam le, most jön a gondolatkísérlet. Hogyan lehetne ezt megakadályozni? Nem kell olyan nagy dolgokra gondolni, hogy "Szabadítsátok ki Vilit-módon" elengedjük titokban az összes ilyen célból nevelt állatot, vagy a piacot számoljuk föl egy ügyes tőzsde-manipulációval, koránt sem. A magunk emberi módszereivel szólunk embertársainkhoz, akik ezt a sértést elkövetik a természettel szemben. Egyszerűen hátulról kicsit tarkón sújtjuk őket, épp annyira, hogy utána ne legyen kedvük visszaütni, de képesek legyenek meghallgatni az első bekezdésben összefoglalt gondolatébresztő eszmefuttatást. Ha legközelebb is meglátjuk őket egy prémben (most tekintet nélkül vagyunk arra, hogy az mű, vagy valódi) megint tarkón sújtjuk őket, és kabátjukat hajléktalanoknak adjuk, aki tényleg rászorul a meleg holmira. Még egy kategória az, aki kis halott rókát vagy borzot vagy izét hord a nyakában sál helyett. Biztos mindenki látott már ilyet, vacak szőr, amiből pár láb áll ki. Na, az ilyet rögtön tarkón kellene csapni, és miközben elmondjuk neki az első bekezdésben foglaltakat, a szeme előtt elégetni a nyakából elkobzott történetet.

Figyelem! Ez csak egy gondolatkísérlet: valós problémák alternatív bemutatását foglalja magában, de nem buzdít senkit sem effajta viselkedésre. Aki az utcán megver egy idős nénit, nem hivatkozzon a cikkre, mert nem az volt a célja, hogy antiszociális embereket neveljen. Ez mindössze a probléma nyomán fölmerülő érzelmek realizálódása.

Leírás

A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki. A szoros értelemben vett anyagi megvalósulása lényegében a valóság ferdített és hevített hangulatú kivetítéséből áll egy szabálytalanul hullámos, torzításos referencia-síkra. Látható, hogy tán még soha nem volt szó ilyen tisztességes eljárásról. (Boris Vian)

Keresés

Keres

Cimkék

bunda (1), földönkívüliek (1), gondolatkísérlet (2), gonolatkísérlet (1), izland (1), Medgyes Tamás (1), meteor (1), pláza (1), semmi (1), szlovák (1), szőrme (1), tanmese (1), ufo (1), veres jános (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN