Gondolatkísérlet

A minimálszmájliról

2009. március 6. 13:58 / Réti László

A szmájli hazudik. Vagy te hazudsz? Esetleg mindketten? Vagy csak félreértés az egész? Különben ;-) ? XD XD!!! 8-PPP... Értjük egymást?

Az emberek közti valós kommunikációt (vö. élő, személyes beszélgetés) egyre nagyobb százalékban kiváltó MSN (és társai) komoly kihívások elé állítanak minket. Próbára teszik kapcsolatainkat azáltal, hogy nem képesek megfelelő módon közvetíteni érzéseinket csevegőpartnerünk felé, mégis, szmájlik formájában lehetőséget biztosítanak egy igencsak korlátolt érzelemkifejtésre.

Kivel ne fordult volna még elő az, hogy - mondjuk egy kicsit rosszabb pillanatában - megsértődött egy vigyorgó fejen, mert kedves mosoly helyett gúnyos nevetést látott, vagy a véletlenül elküldött morcos szmájlit alig tudta kimagyarázni?

Azt gondolhatnánk, hogy szmájlikészletünk folyamatos bővítése megoldást jelent erre a problémára, de azért jobban belegondolva könnyen beláthatjuk: esélytelen kifejleszteni annyi jelet, mint ahány különböző érzés létrejöhet bennünk társalgás közben.

Persze nem csak ezzel van probléma: a párbeszéd során megvalósuló virtuális közelség valójában fizikai elszigeteltséget takar, így ezáltal teljességgel elvész annak a lehetősége, hogy ráhangolódjunk a másik ember gondolataira. Nem látjuk az arcát, gesztusait: ez már önmagában spontán bizalomcsökkenéshez vezet. Nincs folyamatos dialógus, csak a széttöredezett szövegdarabokból rekonstruálható a beszélgetés, így sokszor már maga a mondanivaló is elvész a bitek és byte-ok sűrűjében, nem hogy az érzelmi töltet...

A tökéletes bizalomért, a félreértések elkerüléséért csak egyetlen eszközzel szállhatunk harcba: ez pedig nem más, mint a minimálszmájli. Íme:

.

Nagyon egyszerű leírni. Akkor használjuk, amikor valamiféle hangulatot szeretnénk kifejezni; nyomatékosítani szeretnénk mondanivalónkat, szöveg nélkül reflektálunk a másik mondataira. Helyettesíthet ez egy mosolyt, egy laza legyintést vagy akár csak egy biccentést is. A minimálszmájlit úgyis a szövegkörnyezet és a beszélgetők gondolatvilága tölti meg értelemmel, tartalommal.

Szabadjára engedi a beszélgetők fantáziáját; korlátlan értelmezési szabadságot biztosít a befogadói oldalon. Olyan, mint a jó regény: az író lefesti szavaival a szívéhez legközelebb álló tájat, olvasáskor pedig a mi szemünk előtt is megjelenik ez.

Ugyan ezen a logikán működik a sértődésmentes érzelemkifejtés, minimálszmájlival. Egy "ponton" nem lehet megsértődni. Minimálszmájlin csak az sértődhet meg, aki kapja, azáltal, hogy miután megkapta, értelmezi. Tehát amennyiben negatív, sértő, bántó eredményre jut, abban az esetben elmondható, hogy ő csak a saját magában lévő rosszindulatot, bizalmatlanságot, gyanakvást, megsértődni vágyást vetíti bele abba a kis pixeldarabba. Így a minimálszmájli nullára csökkenti az MSN-beszélgetések összeveszési faktorát (szmájli-szempontból), valamint rámutat arra, hogy a fontos dolgokról csak "élőben" érdemes beszélni.

De talán nem is ez a lényeg. A legfontosabb, hogy kell egy közös pont ahhoz, hogy valakivel beszélgessünk.

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki. A szoros értelemben vett anyagi megvalósulása lényegében a valóság ferdített és hevített hangulatú kivetítéséből áll egy szabálytalanul hullámos, torzításos referencia-síkra. Látható, hogy tán még soha nem volt szó ilyen tisztességes eljárásról. (Boris Vian)

Keresés

Keres

Cimkék

bunda (1), földönkívüliek (1), gondolatkísérlet (2), gonolatkísérlet (1), izland (1), Medgyes Tamás (1), meteor (1), pláza (1), semmi (1), szlovák (1), szőrme (1), tanmese (1), ufo (1), veres jános (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN